Gyémánt Út

Készült: 2012. 05. 09.

Mit jelent a Gyémánt Út?

A buddhizmusban három útról (szkt. jána) beszélünk:

A Kis Útról (szkt. hinajána), a Nagy Útról (szkt. mahajána) és a Gyémánt Útról. Ez nem jelenti azt, hogy három egymástól teljesen független gyakorlási út létezik, ezek a különbségek a gyakorlók hozzáállását és egyéni képességeik különbségeit jelzik. A Gyémánt Út valójában a tudat megismerését jelenti, persze nem olyan módon, mintha azt egy iskolai tantárgy keretében tanítanának. Nincsenek osztályzatok, nincs eleje se vége. Egyesek képesek gyakorolni a Gyémánt Utat, míg mások nehezen értik meg. Mindez az egyéni képességektől, tendenciáktól, szokásoktól, hajlamoktól függ.

Mantrajánának és buddhista tantrának is nevezik a megvilágosodással való teljes azonosulás módszerei a leggyorsabb eredmények érdekében.

A Négy Nemes Igazságot, valamint második "belső" tanítását – az együttérzés és bölcsesség fent említett útjait – Buddha egy helyen, Rádzsgarh hegyénél adta.

Gyémánt Úttal ez csak részben van így. Bár a buddhatermészetről szóló elméletibb tanításokat Srávasztinál és Vaishalinál, Északkelet-Indiában adta, mindig, amikor izgalmas, kreatív, élettel és örömmel teli emberek mentek hozzá, Buddha spontán módon és az azonnali megtapasztaláson keresztül tanított. Bámulatos találkozások voltak, ahol a lényeket közvetlenül, időtlen tiszta fényükkel kötötte össze. A megvilágosodás iránt érzett vonzódásuk, és az, hogy többé már képtelenek voltak Buddhát "kívülállóként" vagy maguktól elválasztottként tapasztalni, valamint erős odaadásuk által képesek voltak az ő tulajdonságait gyorsan elmélyíteni magukban. Felismerték aMahamudrát, melyet saját lényegükként tanított, a megjelenítendő buddhaaspektusok energiamezőit pedig saját megvilágosodott tulajdonságaikként. A gazdagság, mely életeken keresztül növekedett bennük, most felszabadult.

Ezért hasznos annyira a tanító felelősségvállalása, mert az odaadás érzésének több oldala van, és nagyon különböző eredményekhez vezethet. Khomeini, Pol Pot, Hitler és Sztálin láthatóan rosszak voltak. Ennek ellenére sok boldogságot és életet tudtak szétrombolni a buta, bennük bízó embereknek köszönhetően, akik végül maguk is áldozatokká váltak. Másrészt a Buddha és az olyan tanítók iránt érzett odaadás, akik ugyanazt teszik és mondják, sokaknak segített már. Mivel ez az érzés elég erős ahhoz, hogy a lényeket túlvigye a dualizmuson, századokon keresztül sokakat vezetett a megszabaduláshoz és a megvilágosodáshoz, vagy segített nekik, hogy jelentőségteljes és tudatos életet élhessenek.

Mivel ugyanabból a forrásból nagyon különböző eredmények származhatnak, ezért bölcs dolog a feltételeket működés közben megvizsgálni. Az odaadás az azonosulás érzéséből ered, ezért lényegi fontosságú az odaadás tárgya. Természetesen erős élményt jelent egy magunkban dédelgetett mély érzés kifejeződésével találkozni, azonban ha a nyüzsgésnek vége, ki akar ottmaradni egy végzetes másnapossággal? Ezért olyan fontos az, hogy melyik arcot ismerjük fel sajátunkként. Khomeini itt az ember gyűlöletét tükrözi vissza, Shoko Ashahara pedig a cselszövésre való hajlamát, míg egy buddha a tudat fáradhatatlan ragyogását és együttérzését jeleníti meg. Manapság az emberek kritikus neveltetésén és a kíváncsi, de korrekt sajtón múlik, hogy a hasznos példák vonzóvá váljanak, a rosszak pedig lelepleződjenek úgy, hogy még csak a közelükbe se menjen senki.

Azok esetében, akiket nem vonz a Gyémánt Út, mert azt gondolják, hogy nem passzol hozzájuk, nem arról van szó, hogy a képességeik blokkolva vannak, elképzelhető, hogy talán majd később fogják gyakorolni.