A komfortzónán túl

Készült: 2012. 05. 24.

Soha nem kell hülyét csinálnunk magunkból azért, mert Buddhisták vagyunk. Ez Láma Ole nagy kívánsága. A tízperces beszéddel megtanulunk közvetlen módon beszélni a Buddhizmusról.  Ha valaki odajön hozzánk, és kérdéseket tesz fel, nem szabadna zavarba jönnünk. Át kell tudnunk adni az alapokat és emlékeznünk kell arra, hogy az "Ahogy a dolgok vannak" olvasását javasoljuk.

Mindezt a tízpercesek előadásával gyakoroljuk egy otthonosabb környezetben - a központjainkban. Másrészről, mert ez lehetőséget ad arra, hogy új információkat osszunk meg a csoporttal, amely mindenki számára hasznos és így egy "lekerk módon" fejlődhetünk.
 
Hogyan is kellene rákészülnünk egy tízpercesre?
Először is észre kell vennünk, hogy  saját megértésünk fejlesztése a lényeg. Ehhez választanunk kell egy cikket a Buddhizmus Ma-ból, vagy néhány oldalt az "Ahogy a dolgok vannak"-ból, amely inspirál bennünket és úgy gondoljuk, hogy tudunk róla beszélni. Legyen egyszerű, és ne több, mint tíz perc, valamint kerüljük el azt, hogy olyan dologról beszlünk, amit nem értünk. Mindannyian tudjuk, hogy önmagunkról nehézségek nélkül tudunk beszélni, mégis ezekben az esetekben tíz percig csakis a Buddhizmusról szabad beszélnünk. Kérlek soha ne válasszatok olyan témákat, mint a "Mahamudra", "Legmagasabb  látásmód", vagy "Halál és újraszületés".
 
Kiválasztunk egy cikket, néhányszor elolvassuk, majd kiírunk néhány vázlatpontot azon kifejezésekkel, amelyeket használni szeretnénk. Idézhetünk is egy-két mondatot közvetlenül a szövegből. Ezután kiválaszthatunk néhány részletet, amelyről úgy gondoljuk, hogy segíteni fog nekünk lekommunikálni a tízperces üzenetét. A felkészülés segít bennünket az információátadásban, és azt is megtudjuk, mennyi ideig fog körülbelül tartani a tízperces. Készülhetünk egy ilyen bemutatkozással is:
 
 "Sziasztok, a nevem..., és a nagylelkűségről fogok egy tízpercest tartani. A Gyémánt Út Központokban váltakozva vállaljuk el a tízperceseket, hogy jobban tudjunk beszélni a Buddhizmusról. Nem vagyok a Buddhizmus szakértője, vagy tanító, de most én vállaltam el, hogy megtartom ezt a tízpercest. Azért választottam a nagylelkűséget témának, mert ez a hat megszabadító cselekedet közül az első, és ez a boldog tudat alapja. Az információt a legutóbbi Buddhizmus Ma-ból szereztem."
 
Mivel azt tanuljuk, hogyan tartsunk "kiselőadást", várható a nyelvbotlás, a nem igazán tiszta felépítés, vagy  hogy túl kevés lesz a szemkontaktus..stb. Ennek nincs jelentősége, a szangha mindig értékeli a beszélő bátorságát és erőfeszítését. Lama Ole azt mondja: "Az igazi fejlődés a komfortzónán túl kezdődik", és a tízpercesekkel nagy lehetőségünk van ezt megvalósítani.
 
Érdemes elkerülni az olyan gondolatokat, mint "Ahhhaa, most én vagyok a tanító, örüljetek, hogy engem hallgathattok a mély tapasztalataimmal, és hasznotokra válhat a nagyszerű megértésem." Információt osztunk meg, nem a bölcsességünket adjuk tovább.
 
Tartsuk észben, hogy a tízperces végén nem kell megpróbálni kérdésekre válaszolni, és nem szabad, hogy bármiféle vitává, vagy versengéssé váljon. Jó ötlet lehet mástól visszajelzést kérni később, hogy tudjuk, mit csinálunk jól, és hol tudunk még fejlődni. Aztán átadjuk a stafétát a meditációvezetőnek. Lama Ole azt mondja, hogy a meditációt más vezesse, mint aki a tízpercest tartja. Ez meggátolja azt, hogy túl nagy fókuszban legyen az előadó, és megoszlik a hasznos munka is.
 
Lama Ole az évek során különböző javaslatokat tett arra, hogy ki olvassa fel a meditációt, a legtapasztaltabbaktól az egyszerűen olvasni tudó és szerető barátokig. Bár ezt a döntést a centrumokra bízza, gyakran említi, hogy olyan ember legyen, akiben a többiek bíznak, és tud válaszolni az új emberek meditációról felmerülő kérdéseire, különösen ha betoppan 5 öltönyos bankár!
 
Ennyit a tízpercesekről - kihívás, móka és lazaság: olvassátok, értsétek meg és ismételjétek!
Steve James és Maya Müller